Szamár-sziget rabjai a Duna World műsorán

Október 8-án, szombaton 16.40-kor Szamár-sziget rabjai című filmünket sugározza a Duna World. Holnap, pénteken kb. 18.40-kor beszélgetés az M1-en a filmről.

Elfeledett katonáink kései emléke

Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes nyitotta meg kiállításunkat Székesfehérváron.
Fotó: Simon Erika

Gyakran mondjuk: a győztesek írják a történelmet. Az első világháborút borító fekete feledésfüggönyt mostanság igyekeznek fellebbenteni történészek, kutatók és magánemberek. Margittai Gábor író-újságíró és felesége-alkotótársa, Major Anita összeállításában láthatók nagyméretű fotók, rövid áttekinthető feliratok az első világháború valóban szinte teljesen elfeledett, tragikus mozzanatáról, az asinarai, azaz a Szamár-szigeti hadifogság históriájáról. A paradicsomi mediterrán tájakat bejárva indult el a házaspár magánemberként az 1916-os osztrák-magyar hadfoglyok halálmarsán, csaknem száz évvel a szinte kihűlt nyomokon. Belgrád, Dél-Albánia, Szardínia szigete útvonalon követték az egykori agyar hadifoglyok kálváriáját, s fotóztak, kérdeztek rendületlenül.

Zsohár Melinda írása a Fejér Megyei Hírlapban

Mindenkit érintő veszteség

Fotó: Mirkó István – Magyar Idők

Sajnálatosan rövid ideig, mindössze szep­tember másodikáig látható A Szamár-sziget szellemkatonái című vándorkiállítás a budapesti hadtörténeti múzeum Márványtermében. Használják ki a nyár végi szép időt, és legalább a Széna térről sétáljanak fel a Kapisztrán térre.

És miután jólesően feltöltődtek a bágyadt nap és a gyaloglás adta meleggel, lépjenek be a hűvös terembe. Erősítsék meg előtte a lelküket, mert amivel ott szembesülni fognak, az olyan szinten megrázó, hogy ha sikerül mindent elolvasniuk, ami a termen körbefutó hatalmas pannókon található, ha sikerül aprólékosan végignézniük a vitrinekben kiállított tárgyi emlékeket, akkor minden bizonnyal szükségét fogják érezni, hogy lefelé is gyalog menjenek. Boldogok lesznek, hogy kint fény van, jóleső meleg és béke… Főleg béke.

B. Orbán Emese írása a Magyar Időkben

Megnyílt kiállításunk a Hadtörténeti Múzeumban

A balkáni halálmars és az asinarai-szardíniai fogolytáborok történetét feldolgozó nemzetközi multimédiás vándorkiállítás augusztus 25-én arra a helyszínre érkezett, amely Magyarországon talán a legszorosabban kötődik ehhez az eltemetett históriához. Méghozzá elsősorban nem „hivatalból”, nem hazánk első számú hadtörténeti gyűjteményeként és kutatóintézeteként – hanem a halálmenet egyik legkülönösebb szereplőjének „házaként”. 

Elnöki avatás Asinarán

Az elnöki delegáció az asinarai magyar kápolnánál 2016. május 17-én. Fotó: Major Anita

A kápolna felszentelése 1916. május 17-én

Száz esztendővel a pápai felszentelés – 1916. május 17-e – után magas rangú magyar és olasz küldöttség gyülekezett egy apró szardíniai kápolnánál. Áder János köztársasági elnök – akit útjára elkísért felesége, Herczegh Anita asszony és Simicskó István honvédelmi miniszter is – leleplezte azt az emlékkeresztet és -táblát, amelyet az első világháború alatt e kis szigeten hadifogságban raboskodott és elhunyt osztrák–magyar katonák tiszteletére emelt a magyar állam.

A magyar hősi halottaké az első centenáriumi emlékmű

A magyar kápolna Szent Efisio szobrának maradványával. Fotó: Margittai Gábor

A tenger közelében fekvő hadifogoly-kápolna, ahol május 17-én Áder János emlékművet leplez le a magyar áldozatok emlékére, az emberfeletti erőfeszítés és a poklokon is uralkodó művészet emlékműve is. Elsősorban két magyar alkotó keze munkáját és lelkierejét dicséri ez a kis építmény, amely éppen olyan, mint a hadifogságban készített emléktárgyak többsége: elnagyolt, darabos, mégis hősies. A szigeten elszórtan található kis fogolykápolnák közül ez az egyetlen, amelyet nem ért el a szinte törvényszerű pusztulás sorsa: jó állapotban, megóvva-felújítva fogadja a kissé értetlenkedő olasz turistákat, akik elsősorban az albínó szamarak természeti csodájáért, valamint a maffia börtöneiért zarándokolnak erre a szardíniai mellékszigetre. A turisták számára ugyanis szembeötlően idegen, a tájékozottabbaknak zavarba ejtően „osztrákos” stílusú ez a szentély, amely olyan kicsi, hogy „fénykorában” csak a szolgálatot ellátó pap  férhetett el az oltárnál – a hívők közössége odakint, az Úr szabad ege alatt hallgatta a liturgiát.

Áder János emlékművet avat Szamár-szigeten

Hadifoglyok a Cala Reale-i kápolna előterében, 1916

Száz évvel ezelőtt, 1916. május 17-én azért gyűltek össze a balkáni halálmars és az asinarai vesztegzárszigeten dühöngő járványok túlélői, hogy térdet és fejet hajtsanak egy kis kápolna előtt. Szent Gavino és Szent Efisio, két szardíniai vértanú embernagyságú szobra emelkedett ki Cala Reale tüskés bozótjából 1916 májusára – mindkettő magyar szobrászművész, Ősz Nemes György alkotása. Mögöttük kezdetleges eszközökkel és anyagból emelt – sóder helyett tengeri csigákat gyúrtak a hadifogoly mesterek a „betonba” –, kunyhó nagyságú szentély épült, ugyancsak Ősz Nemes, valamit művésztársa, Szász István munkája. Emberfeletti erőfeszítéssel építkeztek az osztrák–magyar foglyok, hogy május 17-én felszentelhessék az elátkozottak szigetén a kis központi templomot, amelynek harangját a pápa adományozta, és ahol megemlékezhetnek az odaveszett bajtársakról. A túlélők immár csaknem fél esztendeje raboskodtak Itália festői, mégis pokoli földdarabján. Sokuk 1914 első szerbiai puskalövései óta nyomorgott a balkáni és szárd lágerekben…

A Szamár-sziget rabjai a Magyar Filmhéten

A szicíliai maffia rettegett börtönszigete volt a kilencvenes évek végéig, korábban terroristák és banditák büntetőtelepe. Ma lélegzetelállító szépségű turistaparadicsom a Földközi-tenger közepén, Szardínia legvadabb partvidékén. Aki Asinarára, az albínó szamarak földjére lép, nem gondolná, hogy magyar katonák csontjait rejti az „ördög szigete”. Száz éve, az első világháborúban hadifogolytábor működött a gránitsziklák között, a külvilágtól elzárt tengeröblökben – leírhatatlan szenvedéseket okozva az osztrák–magyar hadsereg bakáinak. A szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. Szamár-szigeten folytatódtak a balkáni halálmars túlélőinek szenvedései.

A balkáni halálmars a székelyudvarhelyi Művelődési Házban

A marosvásárhelyi helyszínt követően február 21-én nyílt meg Szamár-sziget szellemkatonái tárlatunk Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban. A kiállítás március 12-éig tekinthető meg Udvarhelyen.

Szellemkatonák a marosvásárhelyi várban

A kiállítás színhelye a marosvásárhelyi várban. Fotó: Margittai Gábor

Marosvásárhely szívében, a középkori vár falai között, a tekintélyt parancsoló Vártemplommal szemben, az egykori osztrák kaszárnya épületében kezdte meg erdélyi útját vándorkiállításunk. Izgalmas helyen, a témához tökéletesen „illő” környezetben helyezhettük el a korabeli tárgyakat és dokumentumokat, a halálmarsot bemutató fotósorozatunkat. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója nyitotta meg a tárlatot január 25-én, a helyi magyar és román sajtó érdeklődése övezte az eseményt.

Ma nyílik meg vándorkiállításunk Marosvásárhelyen

A szardíniai San Serafino kápolnájának küszöbénél hét erdélyi bakát földeltek el,
1956-ban kerültek elő a holttestek. Fotó: Margittai Gábor

A szardíniai ördögszigeten kápolnákat építő-csinosító erdélyi, partiumi magyar hadifogolyművészek, csupasz testét az albán havasokban festményeivel körbetekerő, a fagyhaláltól a művészet segítségével megmenekülő festő, isten háta mögötti kis szárd zarándokkápolna küszöbénél elföldelt maláriás, agyondolgoztatott erdélyi bakák és természetesen maga Lőrinczi László, az Erdélyből Szardíniára emigrált író, aki Kuncz Aladár nyomait kutatva felkereste a franciaországi fekete kolostort, majd nyomozni kezdett Szamár-sziget szellemkatonái után is, míg a halál el nem szólította – szinte felsorolhatatlan, hány szállal kötődik Asinara és a balkáni halálmars története Erdélyhez. Ezért külön  öröm számunkra, hogy a halottak szórványát „megszólító”, történelmi és emlékezetpolitikai szándékkal „tetemre hívó” tárlatunk most Marosvásárhelyre érkezett. 

Az elveszett hadsereg

Major Anita, a film rendezője (szemben) és Margittai Gábor író Vági Barbarával a Faktor.hu
szerkesztőségében. Fotó: Talán Csaba

A Faktor.hu szerkesztőségében jártunk, Vági Barbara kérdezett bennünket a Szamár-sziget rabjai című film történelmi hátteréről, arról, hogyan veszett el 85 ezer osztrák–magyar hadifogoly a Balkán hegyei között, a mocsarakban és Szamár-sziget gyönyörű, de halálos öbleinél. Ebből az embertömegből mindössze hatezren tértek haza, közülük is sokan meghaltak néhány éven belül a lágerekben és a halálmars során szerzett betegségekben – meg a feldolgozhatatlan szenvedések miatt...

A beszélgetés itt olvasható